Program


Aktuális időpontok


április 27. szombat

április 28. vasárnap

április 30. kedd

május 1. szerda

május 2. csütörtök

május 3. péntek

május 4. szombat

május 5. vasárnap

május 7. kedd

május 8. szerda

május 9. csütörtök

május 10. péntek

május 11. szombat

május 12. vasárnap

május 14. kedd

május 15. szerda

május 16. csütörtök

május 17. péntek

május 18. szombat

május 19. vasárnap

május 21. kedd

május 22. szerda

május 23. csütörtök

május 24. péntek

május 25. szombat

május 26. vasárnap

május 28. kedd

május 29. szerda

május 30. csütörtök

május 31. péntek

június 1. szombat

június 2. vasárnap

június 4. kedd

június 5. szerda

június 6. csütörtök

június 7. péntek

június 8. szombat

június 9. vasárnap

június 11. kedd

június 12. szerda

június 13. csütörtök

június 14. péntek

június 15. szombat

június 16. vasárnap

június 18. kedd

június 19. szerda

június 20. csütörtök

június 21. péntek

június 23. vasárnap

Egy településről sokféle történetet lehet elmondani. Winter Erzsébet, a Néprajzi Múzeum fotográfusa dokumentációs céllal nagyjából ezer diapozitívot készített Inaktelkén, 2000 és 2002 között. Ebből válogatva olyan kurátori konstrukció jött létre, amely elsősorban a hétköznapi életre, a közösséget fenntartó és működtető kapcsolatokra, az egyén és közösség viszonyára, a közösségi normákra és szabályokra fókuszál, de nem a falubeli élet teljességének bemutatására törekszik. A közösségi élet terei – a határ, az utca, a templom, a kapuk előtti padok és a lakóházak – a kiállítás tematikai egységei is.

 

A bemutatott képek a Néprajzi Múzeum diagyűjteményének darabjairól készített digitális nyomatok. A néprajzi terepfényképezés célja a tárgyszerű rögzítés, a dokumentálás, eredménye mégis minden tudományos igyekezet ellenére szubjektív, sokszor esetleges. Ritka és szerencsés helyzet, amikor egy közösséget jól ismerő kutató mellett egy fotográfus is dolgozhat, aki képekké tudja sűríteni a terepen gyűjtött adatokat, tapasztalatokat, élményeket. Winter Erzsébet és Fülöp Hajnalka, a kiállítás egyik kurátora így dolgozott Inaktelkén az ezredfordulón. Az inaktelkiek számára nem ismeretlen a néprajzkutatók és fotográfusok jelenléte: az ünneplő falut, a díszes kalotaszegi viseleteket, berendezési tárgyakat, látványos ünnepeket régóta dokumentálják. A kiállítás tudatosan szakít ezzel a hagyománnyal, és a kevésbé ismert, kevésbé látványos, ám éppen olyan színes hétköznapokat jeleníti meg.

 

A kiállítás célja, hogy a figyelmet a néprajzi terepfotó kevéssé ismert értékeire és összetett jelentéseire, többrétegű értelmezési lehetőségeire fordítsa, kiemelve ezzel a képeket a dokumentációs terepfotók illusztrációs szerepéből. A látszólag egyszerű, egysíkú fényképek alig észrevehető apró elemei meglepően sokat mondanak az életmódról, a mentalitásról. A sok hasonló kép ismétlődő részletei pedig a közösség értékrendjét és szabályait teszik láthatóvá.

2023-ban a múzeum munkatársai visszavitték Inaktelkére ezeket a több mint 20 évvel ezelőtt készült fotókat, és a képeken szereplő családokkal interjúkat készítettek. A kiállításon bemutatott film a képekhez kapcsolódó történetekről, emlékekről szól.

A közösség szimbóluma a kör, ami megtart és szabályoz. A kiállítás meghatározó látványelemei a teret tagoló körívek, amelyek a közösségi kapcsolatokra utalnak és egyben a falu fizikai terét is leképezik. Átjárhatóságukkal jelzik, hogy ez a közösség nem zárt, lakói kapcsolatban állnak közvetlen és tágabb környezetükkel. Kívülről befelé haladva a határból a falubeliek otthonaiba, a közösségből a személyes terekbe jutunk.

 A kiállítás olyan, mint egy családi fényképalbum: mást jelent a falubelieknek, mást a falut ismerőknek, és azoknak is, akik még soha nem jártak ott, nem ismerik. Ha a képek láttán mégis otthonosságot érzünk, az azért lehet, mert ezek valóban hasonlítanak mindannyiunk családi fotóira, amelyeket a kiállítás hatására ezentúl talán kicsit másképpen, tudatosabban, a részletekre és a lehetséges jelentésekre nagyobb figyelmet fordítva nézünk majd.

Ajánló


Magyarországon először lesz látható Claudia Andujar magyar származású fotóművész munkássága, a São Pauló-i Vermelho Galéria közreműködésével.

A cigány közösségekben „álruhában járó” legendás kutató, a „szőke cigány”, azaz Erdős Kamill (1924-1962) etnográfus, nyelvész alig ismert fényképei, a…

A budapesti Néprajzi Múzeum a világ egyik legkorszerűbb etnográfiai intézménye.

Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00

tétel a kosárban

összesen:


Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!